Hereafter - Mivel egy ritka ötlettelen filmmel voltam muszáj borzolnom a kedélyeimet délután a Szimplában egy filmbemutatón, mindenképp szükségem volt megnézni utána egy rendes éppkézláb mozit. A Hereafter tökéletes volt erre. Egy jó kis cunamival indult. Folytatódott főző tanfolyamra járó halottlátóval. ópiumfüggő anyával, londoni robbantással… Igen, ötletek! Mi a fasznak csinál filmet, vagy bármilyen alkotómunkát akinek nincsennek ötletei?
The Fighter - Valami patetikus, kiszámítható sportfilmre vágytam, de közben megjött a kedvem az okosabb sztorihoz. Ez egy életrajz, Micky Ward-é, akit a Marky Mark játszik. Illik is hozzá a karakter. Egy 31 éves bokszóló és az utolsó utáni esélye. A kiszámítható sportfilmek általában nem életrajzok. Teljesítmény nélküli életekből meg nem csinálnak filmet.
Jim Morrisonnal azt hiszem úgy istenigazából egy Óbudai kuka mellett találkoztam először, ha az nem Kurt Cobain volt. De nem. Na itt kell ezt most abba hagynom, mert csengettek…
99 Francs - Lehet nem kellene annyi kávét inni, és akkor tudnék hajnalban aludni. Bár ezt bármikor megéri megnézni. A könyv megvolt oda-vissza többször is, a film meg azon kivételek egyike, amikor nem csapja agyon a kialakult képet. Reklámosoknak kötelező, nem reklámosoknak meg kötelező.
The Year of Getting to Know Us - “Az érzelmekkel teli élet szükségszerűen viharos és bonyolult.” Asszem ez egy csajos film. Van benne persze olyan, hogy kiscsávókám elbújik az apja kocsijának a csomagtartójában, majd az apja a kocsin dugja meg a nőjét. Ezzel most tompítottam az előző mondatot. Jó is így.
Natural City - Mit várjon a ember így vasárnap este egy Dél-koreai Sci-fitől, ami 499-ért került a kosárba a chilis melegszendvicskrém és egy 12 tekercses Zewa Soft közé? Hát Gibson ízű post Matrix sokkot Ázsia megfogalmazhatatlanul bájos őrületében. Itt minden van. Őrült tudós, aki agyimplátumokon keresztül örökíti a tudatát az örök élet reménye felé, egy mesterséges ideál-világ szűnni nem akaró szirén hangja a cyborg prostik vaginájából, moralizálás a barátságról, szerelemről. Bár ahogy így visszaemlékszem olyan igazi dugás az nem volt.
The Big Sellout. Doku. Emberi drámákon keresztül mutatja be, hogy miért is nem annyira cool, ha közszolgálati feladatok magánkezekbe kerülnek. Áramszolgáltatás Dél-Afrikában, brit vasút, bolíviai egészségügy, satöbbi, satöbbi.
The Station Agent - Avagy a szigony utcai Spar kincsei. Vonat kedvelő kisember nagy szívvel. Valahogy kedvet kaptam kiköltözni vidékre és festegetni. Vonatokat.
A tegnap esti mozi. Majom gúnyában visszatérő fiú szellem, aki azért tűnt el, mert szerelmesen kergette a mumust. Hal szex, vese bajok. Végtelen meditatív snittek. Thai táj. Követhetetlen cselekmény, de úgy, hogy nem is igazán történik semmi. Lebilincselő atmoszféra. “Fiam, mondd miért vagy ennyire szőrös?” Cannes-ban aranypálma. Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire. Ha megnézed, meg ne bánd, a kognitív disszonancia majd segít.
Amores Perros - Korcs szerelmek. Két, egymástól szélsőségesen távol álló élethelyzet mentén vesézi a film a férfi-nő viszonyt. Nem lányregény.
Kellemes vasárnap esti mozi a Marlene. 299-ért lőttem a CBA-ban. 4 pálcás találat. Életrajzi alapú mozi Marlene Dietrich karrierjéről, családjáról, szeretőiről, leszbikus kapcsolatairől, náci Németországról… Van íve a cuccnak.
Sid And Nancy - Rotten szerint nem sok köze van a filmnek a valósághoz, a Clash énekesének a sztoriaiból merít a film, s Sid pontosan az ellenkezője volt annak a karakternek, amit a Gary Oldman alakít. Mindezek mellett azért mégis csak-csak, ha már csak azért is.
Lebanon - ‘82-es libanoni háború egy tank belsejéből, moralizáló lövésszel.
